DIEGO: Felfedeztük a nagyvilágot! Szerintem majdnem mindenkiben megfogalmazódott egyszer az a gondolat, hogy világgá megy. Velem sem volt másként, persze a megvalósítás nem sikerült. Pár haverommal felkerekedtünk, hogy mi most lelépünk. A nagy fogadkozásnak az lett a vége, hogy estére mindannyian hazamentünk, mert elfogyott a kajánk. Felcsavartam a hangerőt! A szomszédunk vigyázott rám, mert a szüleim elutaztak. A néninek beadtam, hogy jó gyerek leszek, mire ő elkezdett olvasni egy könyvet. Körülbelül fél óra múlva aztán elaludt rajta. Én felosontam a szobámba, és csutkára tekertem a habgerőt a rádión. A poén az volt, hogy a néni fel sem ébredt rá, a szomszéd viszont átjött, és iszonyatosan kiakadt, sőt föl is akart jelenteni a rendőrségen csendháborításért! Meglepit akartam mindenáron! A szüleim elmentek színházba, én pedig elhatároztam, hogy meglepem őket. Úgy döntöttem, hogy főzök valamit. Előkészítettem néhány húst, és betettem a sütőbe. A húsok csak nem akartak sülni, úgyhogy elkeztem tévézni. Közben megcsörrent a telefon, és annyira belefeletkeztem a beszélgetésbe, hogy a hús teljesen odaégett. Nem adtam fel. Mire a szüleim megjöttek, épp a hagymát kozmáltam oda, és már az egész házban égett szag terjengett... Nem mentem haza időben! Ma már nem tennék ilyet, de gyerekkoromban sokszor nem gondoltam át a dolgokat. A többiekkel elmentünk biciklizni.Még világosban indultunk el, de elég messze elkerekeztünk a környékünkről.Ekkor egy páran vissza is fordultak, és a legjobb haverommal viszont kitartottam. Jó egy óra múlva éreztük, hogy alig van erő a lábunkban, ezért mi is hazafelé vettük az irányt. Mondanom sem kell, hogy idő közben ránkesteledett, és kicsit el is tévedtünk.A többiek már rég aludtak, amire mi begördültünk. A szüleink meg iszonyatosan begurultak... Beállítottam egy háziállattal! Emlékszem, ezt az akciót egy hosszabb vita előzte meg, mert édesanyám semmiképpen nem akarta, hogy valami csúszómászó legyen a lakásban.Én ennek ellenére kitartóan kérleltem. Aztán rájöttem, hogy jobb lesz a tettek mezejére lépni. Fogtam a zsebpénzemet, és elmentem egy kisállat-kereskedésbe , majd hazabattyogtam a dobozkával. Szegény anyukám, még most is előttem van az arca, amikor meglátta a nyolclábú szerzeményt. Az első sokkhullám után megnyugodott, és mivel látta, hogy mennyire odavagyok a madárpókomért, végül mégis megtarthattam! BENJAMIN: Makacs voltam, mint az öszvér! Tudom, ez elég általánosan handzik, de én elég gyakran viselkedtem akaratosan. Ha például a szüleim döntötték el, hogy mit vegyek fel vendégségbe, és nekem nem tettszett az adott ruha, akkor totálisan megmakacsoltam magam. A végén aztán többnyire kompromisszumos megoldás született, de majdnem mindig sikerült elkésnünk... Ravaszkodtam rendesen! Bevallom, erre ,manapság már nem vagyok büszke, de régebben nagyon értettem hozzá, miként játsszam ki a szüleimet. Ha valami őrültséget vettem a fejembe, és anyu majdnem beájult, akkor azt mondtam neki, hogy apu megengedte. Aztán egyszer csúnyán ráfáztam, mert anyukám rákérdezett apámnál, aki persze semmit nem tudott az egészről. Ki akartam tűnni a tömegből! Az a típusú tinédzser voltam, aki mindig törte valamin a fejét. Egy nap rájöttem, totál unalmas, hogy annyira egyformán öltözködik mindenki a suliban. Persze nem én találtam fel a spanyolviaszt, de én valósítottam meg legelőször az osztályban. Az egyik farmeremet szétszabdaltam, és úgy mentem be órára.A többieknek nagyon bejött ez a lazaság, a tanároknak kevésbé, még a szüleimet is behívatták. Szerencsére ők nem csináltak nagy ügyet ebből, mondván, úgyis kinövöm! Kikészítettem a testvéremet! Ezt szerintem minden testvér elköveti, amikor még nem nőtt be a feje lágya.Meg talán később is...Mi ezt elég gonosz módon űztük a tesóimmal.Tipikus szituáció:előkerítettük a húgom Barbie babáit, és eldugtuk.Ez volt az enyhébb verzió. Egyszer aztán kimostuk a mosógépben, csupa színes ruhával együtt! Azt hiszem, feltaláltuk a szolár-Barbie-t! Mondanom se kell, hogy a húgom bömböl, amikor megtalálta őket. Nagyot csobbantam! Igaz, hogy rendeteget lógtunk a többiekkel a tengerparton, de ha néha elmentünk nyaralni, akkor is igyekeztünk mindig vízközelben lenni. Gyakran előfordult, hogy a szállodában elég vegyes volt a vendégek összetétele.Persze voltak idősebbek is, akik nyugalomra vágytak (volna). Az ilyen embereket kifigyeltük, mondjuk nem volt nehéz észrevenni őket, mert mindig olyan csigalassan úsztak a medencében, csoda, hogy nem sűlyedtek el.Aztán egészen véletlenül a közelükben ugrottunk bombát. Szegény szüleink, jópárszor kerültek kellemetlen helyzetbe miattunk...